BALTACÍM

A baltacím elsősorban a száraz vidékek – sülevényes, sekély termőrétegű, meszes talajok – értékes évelő, pillangós szálas takarmánynövénye. Termesztésének csak ott van jelentősége, ahol a lucerna és a vörös here termesztése már nem gazdaságos. Talajvédő növény. A baltacím a legeltetést is jól bírja, étrendi hatása is jó, zölden sem puffaszt, ezért legeltetéssel is jól hasznosítható szántóföldi pillangós takarmánynövény.

Élettartama mindig a termőhelyi viszonyoktól függ. /2-6 év/. Gyökérzete fejlett karógyökérzet, amely nagyon jól alkalmazkodik a talajok minőségéhez. Rizómája erősen elágazik és mélyebben helyezkedik el, mint a lucernáé. /Ezért lehet a baltacímet legeltetni./ Szára gyengén szőrözött, gyér levélzetű és 40-80 cm magas. Levélzete összetett, hosszú, közös nyélen páratlanul szárnyalt. Virágzata füzéres fürt. A virágok színe rózsaszín árnyalatú, sötétebb erekkel. A baltacím jó mézelő, idegen-termékenyülő növény. A megporzást rovarok, főleg a házi méhek végzik. Termése egymagvú, zárt, lapos hüvely, melynek mind a két oldala hálózatosan erezett. A mag nehezen fejthető ki a hüvelyből, ezért rendszerint rajta hagyják a magon /hámozatlan baltacim/. A mag vese alakú és világos-barna színű. A hámozott mag ezermag-tömege 13-15 g.

A baltacím az éghajlattal szemben igénytelen. A nyári meleget, a szárazságot és a téli fagyokat jól bírja.

A feltalajjal szemben sokkal igénytelenebb, mint a lucerna, csak az altalajjal szemben igényes. A sovány, sekély termőrétegű, erodált kavicsos feltalajú talajokon is termeszthető, ahol elegendő mész van a talajban és nincs magasan az altalajvíz. Jól termeszthető meszes homoktalajokon is, bár itt csak 3-4 évig tart ki. Szikes talajokon nem érdemes termeszteni

A baltacímet úgy iktassuk be a növényi sorrendbe, hogy 4-5 évnél korábban ne kerüljön ugyanabba a táblába. Egyébként az elővetemény igénye és az utóhatás vonatkozásai mindenben azonosak, illetve nagyon hasonlítanak a lucernáéhoz.

A baltacím trágyázása hasonló a vörös here és a lucerna trágyázásához, de tápanyagigénye kisebb, mint a lucernáé. Talajelőkészítése is azonos a lucernáéval.

A baltacímet önmagában, vagy pázsitfűfélékkel /csomós ebír, magyar rozsnok stb./ társítva vetjük. Vethető tisztán, vagy takarónövénnyel, tavasszal vagy nyár végén. A legjobb takarónövény itt is a tavaszi árpa, ezen kívül vethetjük még a ritkább őszi gabonákra is. A többi herefélékhez hasonlóan a tavaszi vetés biztosabb, mint a nyárvégi telepítés. A vetés mélysége 2-3 cm-nél akkor se legyen mélyebb, ha tisztán telepítjük. A baltacímet gabona-sortávolságra vetjük. A vetőmagszükséglet folyóméterenként 100-120 mag /ez hámozott magból 120-130 kg/ha, hámozatlan vetőmagból 130-150 kg/ha-nak felel meg/. Pázsitfüvekkel társítva a fele vetőmag is elég.

A baltacím második évben adja a legnagyobb termést, de a vetés évében is adhat egy kaszálást. Legeltetni a telepítés évében nem szabad. Rendszerint a lucerna után, május közepén van a baltacim első kaszálása. Az a helyes, ha virágzás kezdetén kaszáljuk. A baltacím gyorsan szárad, de a levélpergés miatt jó minőségű széna csak korszerű szénakészítési eljárásokkal készíthető belőle. Ha a második kaszálásra keveset ad, akkor helyesebb, ha legeltetéssel hasznosítjuk. Magnak általában az első kaszálást lehet meghagyni, mivel a második kaszálásból csak jó talajon foghatunk magot. /Legjobb az utolsó év első kaszálását meghagyni./

FEHÉRHERE FAJTÁK

HUIA (EU 1972., Új-zélandi)

Ploiditás: diploid

Nagylevelő fajta

A rágást, tiprást jól bírja.

Sarjadzó képessége kiváló. A talajok tekintetében nem válogatós, de a növény mészigényes és sok foszfort és káliumot kíván.

Hosszú élettartamú fajta, előnyösen társítható többéves olaszperjével 2-3 kultúrában.

Vethető tavasszal és ősszel is. 1 – 2,5 cm mélyre vessük 12 vagy 24 centiméteres sortávra.

Tiszta telepítésben, de keverékben kifejezetten értékes takarmányt biztosít. Nagyon jól konkurál az angolperjével, csomós ebírrel csakúgy, mint a csenkesz félékkel.

Télállósága kiemelkedő.

Vetésnorma: 3 – 5 kg/ha keverékben.

Hasznosítás: kaszálásra és legeltetésre egyaránt. 3-4 kaszálás/év.

Rozsda rezisztenciája jó.

LIFLEX (DSV, német, 2013.)

korai

Egészséges fajta: alacsony a Sclerotiniával szembeni érzékenysége.

Alacsony cianid tartalom

Sűrű állományt alkot

KLEMENT (cseh)

kis és közepes méretű levelek, középzöld színű. Az egyedek gyakorisága fehér jegyekkel alacsony. Virágzás ideje közepes. A fajta alkalmas legelőkre, állandó kultúrákra vagy pázsitba.

Évelő, tavasszal gyorsan megéled.

korcs (svéd) here

AURORA (kanadai)

Kaszálva és legelőnek egyaránt használható

Gyökere jól elágazó, a szára alacsony

Mélyfekvésű nedves területekre

Toleráns a rosszul lecsapolt talajra, vízborítás toleranciája 7-14 nap

Kiváló télállóképesség

Télállóképessége és a szárazságtűrése jó.

Optimális pH 5,7-7,0, savasság-tolerancia: mérsékelt, lúgosság-tolerancia: alacsony és mérsékelt, sótartalom-tolerancia: alacsony

Felfújódás veszély, lólegeltetés mértékkel tanácsos

SZARVASKEREP

Szárazságtűrő, évelő (2-4 éves) takarmánynövény.

Gyökérzete mélyre hatoló karógyökér, sok elágazással. Szára 15-40 cm hosszú, elágazó és kissé elfekvő. Levélzete hármasan összetett, de van két lomblevélhez hasonló pálhalevele is. Virágzata ernyő alakú virágzat, amelyben 6-8 virág van. Színe narancssárga. Idegen termékenyülő, a beporzást rovarok végzik. Termése 4-6 magvú hüvely. Magja fényes, vöröses sötétbarna színű, alakja lapított gömb. Ezermag-tömege 1,2-1,3 g.

A kaszálók és legelők telepítésekor kisebb arányban (5-10%) kívánatos felvenni.

A dombvidékitől egészen alhavasi övbe is felhatol. A meleg, mérsékelten száraz vagy üde, tápanyagokban és bázisokban gazdag, laza vályogtalajokon él. Nyers talajokon is megtelepszik, talajjavító hatású, A szarvaskerep különböző fekvésű – száraz, üde, nedves – legelőkön és réteken gyakori, értékes, elterjedt pillangósvirágú növény.

Bő hozamú réteken, mészkövön kialakult sovány gyepekben, kavicsgödrökben, legelőkön, cserjések szegélyén, száraz lejtőkön, útszéleken, rézsűkön található. Savanyú kémhatású barna erdő-, ill. homoktalajon, öntéstalajon, csernozjom talajon, sekély termőrétegű, lejtős vagy erodált talajon egyaránt termeszthető. Öntözéssel a szikes talajokon is érdemes termeszteni.

A telepített száraz fekvésű, dombvidéki gyepekben is van jelentősége, mind a legelő, mind a kaszáló típusú és a szilázs-alapanyagot adó társításban.

Jól bírja a szárazságot is, de nagyobb termést csak a csapadékosabb Nyugat-Dunántúlon ad. Az öntözést is meghálálja, és a fagyra sem érzékeny.

Vethető kora tavasszal, vagy nyár végén, de általánosabb a tavaszi vetés. Ha gyepkeverékbe vetjük, akkor a hasznosítási célnak megfelelő pázsitfüvekkel és pillangósokkal társítjuk /réti csenkesz, csomós ebír, vörös here, stb./.

Vetőmag-szükséglete tiszta vetés esetén 14-16 kg/ha. Füvesherés keverékekben mindig a természeti viszonyok és a termesztési cél határozza meg a szarvaskerep vetőmag-arányát.

A második évtől kezdve ad teljes termést, de a tavasszal vetett szarvaskerep már a telepítés évében is adhat egy kaszálást. Egyébként rendszerint csak egyszer érdemes kaszálni. A sarjút legeltetéssel lehet hasznosítani.
Zöldetetésre virágzás előtt kaszáljuk, mert később megkeseredik. Jobb, ha szénát készítünk belőle, ami egyébként elég nehéz, mert a szarvaskerep levelei erősen peregnek.

Jó méhlegelő, kitűnő takarmánynövény. szarvaskerepet fiatalon és virágzás idején zöld állapotban az állatok általában szeretik, és szénáját is szívesen fogyasztják. A lovak viszont nem kedvelik, sőt gyakran kerülik.

Főleg a gyepek növénytársulásában jelentős évelő, pillangós takarmánynövény. Szántóföldi szálas takarmánynövényként, tisztán vetve csak olyan talajokon érdemes termeszteni, ahol az értékesebb pillangósok /lucerna, vörös here/ termesztése már nem gazdaságos.

Termése kevesebb és minősége is gyengébb, mint az értékesebb pillangósoké. Előnye ugyanakkor a hosszú élettartam, – általában 4-5 év -, de kedvezőbb körülmények közt tovább is kitart. Emellett nagyon jól sarjadzik és nagyon igénytelen takarmánynövény.

Az átlagos szénatermés 2 t/ha körül van.

LUCERNA

(Medicago sativa, Luzerne)

Termesztési irány: Zöldtakarmány, szilázs, szenázs, széna, lucernaliszt vagy granulátum készítés.

Biológiai jellemzők: Mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, meszes vagy közömbös kémhatású, középkötött, tápanyagokban gazdag talajokra van szükség. A magas talajvizet nem tűri, az altalajra is igényes.

Helye a vetésforgóban: Előveteményre igényes. Jó előveteményei nyár végi telepítésnél őszi árpa, korai búza, repce. Utána legjobbak a kapások (burgonya, cukorrépa, stb.) és jó előveteménye az őszi búzának.

Talajelőkészítés, vetés: Vetéséhez aprómorzsás, nyirkos és a vetésmélységig porhanyó, alatta ülepedett magágyat kell készíteni. Nyár végén (augusztus 10- 25.), legcélszerűbb a (takarónövény nélküli) tiszta vetés. Gabona-sortávolság (12 cm) esetén 12-13 millió/ha csíra (ezermagtömeg: 2,0-2,4 g) 25-30 kg/ha mag szükséges. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 2-4 cm legyen.
Tápanyag-igény: Tápanyagigényes: 1 t szénával 27 kg N-t, 7 kg P-t és 17 kg K-t, 3 kg Ca-t és 2,5 kg Mg-t vesz fel, a N jó részét a levegőből vonja ki. A kezdeti fejlődéshez adott 40-70 kg/ha N-hatóanyag jó eredményt ad. Álló lucernások a kisadagú (30-40 kg/ha hatóanyagú) N-fejtrágyát, főleg savanyú pH mellett, meghálálják.

Károsítók, ápolás: Betegségei: baktériumos hervadás, baktériumos szárfoltosság, baktériumos levélsárgulás, lucerna mozaikvírus stb. Kártevői: csipkézőbogarak, hamvas vincellérbogár, fekete vincellérbogár, bagolypille hernyó, pattanóbogarak lárvái stb.

Ápolása: sarjadzás előtti fogasolás, felfagyás esetén hengerezés. A telepítés előtti és az álló lucernák vegyszeres gyomirtása, arankairtás. Gomba- és rovarölő-szeres kezeléseket csak járványszerű fellépés illetve gradáció esetén célszerű alkalmazni.

Betakarítás: Új lucernások első kaszálásával várjuk meg a teljes virágzást. A virágzás kezdetén lévő lucerna adja a legtöbb emészthető tápanyagot. Évente egy kaszálásával várjuk meg a teljes virágzást, az utolsó kaszálást október elejéig fejezzük be. Az álló lucerna első növedékének kaszálásával nem célszerű a virágzás elejét megvárni, mert romlik a takarmány minősége és csökken a sarjú mennyisége. Az egyes kaszálások között 5-6 hét telik el.

VÖRÖSHERE

(Trifolium pratense, Rot-Klee)

Termesztési irány: Zöldtakarmány, szilázs, szenázs, széna, liszt készíthető belőle.

Biológiai jellemzők: Talajjal szemben igénytelenebb, mint a lucerna, a barna erdő- és sekély termőrétegű talajok növénye, de a termőrétegnek jó vízgazdálkodásúnak kell lennie. Mészkedvelő, de 6 pH-ig elviseli a mészhiányt. A csapadékosabb és mérsékelten meleg időjárást kedveli, a téli fagyokat jól bírja, de a felfagyásra érzékeny.

Helye a vetésforgóban: Jó előveteményei a kapások vagy őszi kalászosok, rossz előveteményei a hüvelyesek, főleg a bükkönyfajok. Önmaga után 4 évig ne következzen.

Talajelőkészítés, vetés: Aprómorzsás, nyirkos magágyat kell készíteni a vetéshez. Nyár végén (augusztus 1 – 31.), célszerűbb a takarónövény nélküli vetés. Gabona sortávolságra (12 cm) vetjük, tiszta vetésben 8-10 millió/ha csíra (ezermagtömeg: diploid 1,4-1,9 g, tetraploid 2,5-2,8 g) 16-18 kg/ha mag, takarónövénnyel 10-11 millió/ha csíra, 19-21 kg/ha mag szükséges.

Tápanyag-igény: Tápanyagigényes: 1 t szénával 23 kg N-t, 5 kg P-t és 20 kg K-t vesz fel, a N jó részét a levegőből vonja ki. A P- és K-igényét alaptrágyázással kell kielégíteni, a kezdeti fejlődéshez 30-40 kg/ha N-hatóanyag jó eredményt ad. A második évben a kisadagú (30-40 kg/ha hatóanyagú) nitrogén fejtrágyát meghálálja.

Károsítók, ápolás: Betegségei: virágzöldülés, gyökérvész, herefoltosság, herefélék rozsdája stb. Kártevői: csipkézőbogarak, vincellérbogár, bagolypille hernyó stb.

Ápolása: sarjadzás előtti fogasolás, felfagyás esetén hengerezés. A tiszta telepítés (telepítés előtti) és az álló vöröshere vegyszeres gyomirtása, arankairtás. Gomba- és rovarölő-szeres kezeléseket csak indokolt esetben (járványszerű fellépés illetve gradáció esetén) célszerű alkalmazni.

Betakarítás: Első évben a takarónövény után rendszerint egy kaszálást ad, amit szeptember végéig fejezzünk be. A tiszta vetésűt ne kaszáljuk a telepítés évében, hagyjuk megerősödni. A második évben általában kétszer kaszálható. Az első kaszálásra bimbózáskor, a másodikra virágzás elején kerüljön sor. 8-9 t/ha zöldtömegének renden szárítása nagy felkészültséget igényel.