Zöldtrágyázás alatt a szervestrágyázásnak azt a módját értjük, amikor az erre a célra vetett növény teljes zöld (bimbós vagy virágzó) tömegét talajba dolgozzuk annak érdekében, hogy a talaj termékenységét megőrizzük, illetve fokozzuk. A kizöldült tarló, a rosszul sikerült vetés, a gyomok (magszórás előtti) zöld tömegének talajba munkálása egyesek szerint nem tekinthető zöldtrágyázásnak, mások szerint viszont igen. Nem sorolhatók ide a szemestermények betakarítása után visszamaradó tarló- és gyökérmaradványok. A zöldtrágyanövények jelentőségét, talajtermékenységre gyakorolt pozitív hatásait már az ókorban felismerték. A talaj szervesanyagainak pótlására igen népszerű volt a lóbab és a csillagfürt. Német parasztok a 18. század végén megfigyelték, hogy a sovány homoktalajokon jelentős termésjavító hatást érhetnek el, ha a talajba beszántják az e célra elvetett zöld növényzetet, mely a tapasztalatot később kutatások eredményei is igazolták.
A zöldtrágyázás hatásai
Az 50-es évek végén és a 60-as években a növekvő mértékű műtrágya használattal és az így elért termésnövekedéssel a zöldtrágyázásban rejlő lehetőségeket időszerűtlennek és korszerűtlennek nyilvánították. A zöldtrágyázást elsősorban termésnövelő hatásán keresztül értékelték és a közvetett hatásoknak nem tulajdonítottak kellő jelentőséget. A zöldtrágyázás hatásai (zöldtrágyázási módtól, helytől és növénytől függően) a következőkben foglalhatók össze:
Kedvező hatások:
+ elősegíti a morzsalékos talajszerkezet kialakulását, kötött talajon javítja a talaj rossz fizikai tulajdonságait,
csökkenti a kötöttséget, mivel gyökérzetével behálózza a talaj felső rétegét;
+ a mélyebben gyökerező növények az altalajt fellazítják, elősegítik az utónövény gyökereinek a mélyebbre hatolását;
+ a mélyre ható gyökérzet révén az altalajban egyébként nehezen hozzáférhető tápanyagokat felvehetik, ami a
zöldtrágyanövény elbomlása után, a következő növény tápanyag-ellátottságát javíthatja;
+ utóhatásként javítja a talaj vízgazdálkodását, az altalajt mélyen lehatoló gyökérzetükkel vízátjárhatóbbá teszik;
+ a szerves maradványok lebomlásakor CO2 és szerves savak keletkeznek, amelyek feltárólag hatnak a talaj nyers
tápanyagaira, a talaj tápelemeit mozgósítják;
+ a két fő növény között válaszfalat húznak, a talajt mintegy biológiailag áthangolják, ezért előveteményeknek is
tekinthetők, amelyekre érvényesek az elővetemény-hatásokra vonatkozó törvényszerűségek
+ csökken a művelt rétegből a könnyen oldódó tápanyagok kimosódása (pl. nitrátok), mivel a tápelemek szerves
kötésbe kerülnek;
+ pillangós zöldtrágya növények termesztésekor javul a talaj N ellátottsága;
+ gyarapszik a talaj szervesanyag tartalma;
+ védi a talajt az erózióval, deflációval és beiszapolódással szemben;
+ egyes zöldtrágya növényeknek (olajretek, mustár) nematicid hatásuk van;
+ megfelelő állománysűrűség és fejlettség mellett gyomirtó hatású (pillangósok, repce, mustár),
mivel jó árnyékolók, elősegítik a talaj beárnyékolási érettségét.
Kedvezőtlen hatások:
– a zöldtrágya növény a talajt átmenetileg szárítja, különösen szárazságban;
– a nagy zöldtömeg helytelen talajba dolgozása akadályozhatja a főnövény talaj-előkészítését, vetését
(a talaj túlzott fellazítása, üregessé tétele);
– nem pillangós, későn alászántott zöldtrágyanövény esetén a tág C/N arány miatt átmenetileg nitrogén
lekötés léphet fel, valamint az elvénült zöldtrágyanövényben jelentős nyersrost felhalmozódás figyelhető meg,
ami lassítja a lebomlást, ez nitrogén műtrágya adagolással korrigálható;
– gyomosíthat (elsősorban a kemény magvúak);
– betegségek és kártevők elszaporodhatnak;
– a zöld növényi tömeg évjárattól függően változó, ezért eredményessége is.
A zöldtrágyázás sikerét alapvetően meghatározza a gazdálkodás körülményeinek megfelelő zöldtrágyázási mód és a megfelelő zöldtrágyanövény kiválasztása, az időjárási viszonyok, valamint a zöldtrágyázandó terület kultúrállapota, elsősorban gyomossági viszonyai. A kellő zöldtrágyahatás kifejtéséhez megfelelő növényi zöldtömeg és/vagy gyökértömeg szükséges. Ritka növényállomány nem ad olyan mennyiségű zöldtömeget, ami a talajra kedvező hatást fejtene ki. Csak megfelelő körültekintés mellett alkalmazzuk, mivel költségek terhelik: vetőmag, talajművelés, vetés.
Zöldtrágyázható területek
A zöldtrágyázásnak valamennyi talajtípuson jelentősége van a talajtermékenység fenntartásában, hatása azonban a különböző talajtípusokon eltérően érvényesülhet. Kiemelten indokolt az alkalmazása:
¤ a gyenge termőképességű, kis humusztartalmú homoktalajokon és a lazább barna erdőtalajokon;
¤ a kötött agyagtalajokon, szikeseken;
¤ a sekély termőrétegű erodált valamint a heterogén talajokon.
Mindezeken túlmenően a zöldtrágya növények vetése indokolt, ha nagyon elhanyagolt, kizsarolt földet akarunk feljavítani; valamint, ha a trágyázandó terület az állattartó teleptől messze esik, vagy domboldalon fekszik, ahova a nagy távolság és terepviszonyok miatt nehéz és nem gazdaságos az istállótrágya kijuttatása vagy istállótrágya nem áll rendelkezésre.
A zöldtrágyázás módjai
A megfelelő mód kiválasztása, mely a gazdálkodás környezeti és technikai feltételeitől függ, alapvetően meghatározza a trágyázás eredményességét.
Fővetésű zöldtrágyázás
Ez esetben a zöldtrágyanövényt, mint főnövényt vetjük el, általában kora tavasszal, és zöldtömegét nyáron (június, július) dolgozzuk be. Elsősorban szélsőséges talajokon, keveset termő homokon, sziken, illetve kedvezőtlen csapadékellátottságú helyeken indokolt alkalmazni, ahol a tarlóvetésű zöldtrágyázásnak a környezeti feltételei nem adottak. Ilyen körülmények között a tarlóvetésű növények csak kevés zöldtömeget adnak, gyökerei nem fejlődnek ki megfelelően, így nem érjük el a kívánt zöldtrágyahatást. Fővetéskor a nehezebben művelhető talajok előkészítésére több idő áll rendelkezésre, és a keléshez, fejlődéshez szükséges csapadékra is nagyobb eséllyel számíthatunk, a téli nedvesség jól kihasználható. Ebben az esetben egy év terméskieséssel kell számolnunk, a kedvező hatások a következő évben mutatkoznak. A zöldtrágya növény után kerülhet akár őszi, akár tavaszi vetésű növény. Jobb adottságú területeken is alkalmazhatjuk, ha a talajt átmenetileg termelésre nem kívánjuk használni, de mint zöldugart akarjuk hasznosítani, a talajtermékenység fenntartása érdekében.
Tarlóvetésű zöldtrágyázás
A tarlóvetésű zöldtrágyáknak az alkalmazása a legvonzóbb, mivel segítségével trágyanövény illeszthető be a vetésforgóba (ha megfelelő fejlettségű a fővetésű pillangóst is kiváltva) és termelésből kieső év sincs. Sikerességének azonban fontos feltételei vannak:
¤ Az elővetemény korán kerüljön le, a tarló korán szabaduljon fel. Alkalmasak a június közepéig
lekerülő növények, melyek elsősorban takarmánykeverékek: takarmány rozs, keszthelyi keverék,
rozsos szöszösbükköny, őszi árpás szöszösbükköny, bíborhere takarmánynak (ezek után azonban csak
akkor érdemes zöldtrágyát vetni, ha a talaj szervesanyag ellátottsága ezt megkívánja), valamint június vége
és július közepe között lekerülő elővetemények: borsó, repce, őszi árpa, rozs, tavaszi árpa, őszi búza, őszi zab.
¤ Aratás után, vagy a zöldtrágyanövény vetésének idején az időjárás forduljon csapadékosra. Ezért elsősorban a
csapadékosabb országrészekben lehet sikeres és biztonságos az alkalmazása, ahol az éves
csapadékmennyiség legalább 600 mm. Alkalomszerűen a szárazabb vidékeken is sikerülhet, de ez erősen függ
az évjárattól és az alkalmazott agrotechnika színvonalától, ami a talaj nedvességmegőrzésére irányul.
¤ A talaj könnyen és gyorsan művelhető legyen. Azok a talajok a leginkább alkalmasak, ahol a nyári szárazság
nem akadályozza a tarlóművelést és a magágykészítést (KA < 40-42).
Fontos a talajművelés gyorsasága és jó minőségben való elvégzése. A tarlóhántást az elővetemény
betakarítása után azonnal végezzük el, a zöldtrágyanövény vetésének mélységéig, majd hengerrel zárjuk le a
talajt nedvességmegőrzés miatt. Elsősorban forgatás nélküli talajelőkészítést célszerű alkalmazni,
a szántást kerülni kell.
¤ Szárazságban nem érdemes erőltetni a tarlóvetést, mert a zöldtrágyanövény nem kel ki,
vagy csak nagyon vontatottan, hiányosan, így nem lesz megfelelő a gyökér- és zöldtömege, a területet
az elgyomosodás is jobban veszélyezteti. Célszerű ilyenkor augusztus közepéig várni a vetéssel,
a kedvezőbb nedvesség viszonyokra. Vetés után a talajt azonnal hengerezni kell, mivel a laza, üreges
talaj hamarabb kiszárad, és a magvak is közelebb kerülnek a nedves talajhoz.
¤ A tarlóvetésű zöldtrágya az ősziek alá nem jó elővetemény, mert csak őszre fejlődik ki annyira,
hogy megfelelő zöld tömeget adjon. A leszántása (október-november) és a vetés között csak igen rövid idő
áll rendelkezésre a talaj megfelelő előkészítéséhez, illetve a nagy szervesanyag tömeg elkorhadásához.
Ugyanakkor a zöldtrágyanövény sok vizet fogyaszt, a talajt kiszáríthatja, így az utónövény magja nem kerül
kedvező vízellátottságú környezetbe. A tarlóba vetett zöldtrágyanövényt meg lehet hagyni a fagyokig, a fagy
összeroskasztja. Deflációnak kitett területen tavasszal is bedolgozásra kerülhet. Utána tavaszi vetésű
növény kerüljön.
Takarónövényes zöldtrágyázás
Ennek a módszernek két lehetséges módja lehet:
1. a rávetés, amikor a zöldtrágyanövényt őszi kalászosba tavasszal vetjük,
2. és az alávetés , amikor tavaszi kalászossal (árpa, zab) együtt vetjük el a zöldtrágyanövényt.
Lehetséges zöldtrágyanövények: vöröshere, fehérhere, komlós lucerna, korcshere, angolperje, somkóró, szarvaskerep, bíborhere.
A kalászos lekerülése után a közé- vagy alávetett növény erőteljes fejlődésnek indul, és nyár végére, ősz elejére ad leforgatható zöldtömeget. A takarónövénnyel (gabona) kapcsolatban kívánatos, hogy:
¤ ne legyen sűrű, és ne nyomja el a zöldtrágyanövényt, ezért a szokottnál kisebb vetőmagmennyiséggel kell vetni;
¤ korán lekerülő legyen, a szalmáját azonnal távolítsuk el, hogy a zöldtrágyanövény erőteljesebb fejlődésnek
indulhasson;
¤ legyen kis vízigényű, a növények ne legyenek egymás konkurensei.
A módszer előnye, hogy a zöldtrágyanövény számára nem igényel külön talajelőkészítést. Kockázata, hogy szárazságban nem mindig sikerül a rávetés, ezért inkább csapadékosabb vidékekre való.
Sarjú zöldtrágyázás
A pillangósvirágú évelő növények első kaszálása takarmányként hasznosul, a második növedék zöldtrágyaként.
Áttelelő zöldtrágyázás
A zöldtrágyanövény az őszi és a kora tavaszi tenyészidőt hasznosítja. Nyár vége felé, kora ősszel lehet vetni a zöldtrágya növényt, amit kora tavasszal szántunk alá, pl.: rozs, rozsos szöszösbükköny, bíborhere. Utána tavaszi vetésű növény következhet.
A zöldtrágya bedolgozása
A magas növésű növényeket a bedolgozás előtt célszerű hengerezni (a nagy zöld tömeg aláforgatásának megkönnyítése érdekében). Az eke a növény fekvésének irányában haladjon, különben eltömődik. A zöldtrágya szántásakor a talaj üreges lesz, ezért szántás után a talajt tömörítsük. Ezzel a zöldtrágya korhadását is meggyorsítjuk.
A zöldtrágya elbomlásához – még pillangós esetében is – 3-4 hét szükséges. Az utónövény vetéséig a zöldtrágya lebomlásának előre kell haladnia. A zöldtrágya meszes vagy homoktalajban gyorsabban bomlik, mint vályog, agyag vagy savanyú talajban. A nyár végén, ősz elején alászántott hamarabb bomlik, mint a késő ősszel, vagy télen, mivel a melegebb időjárás elősegíti a bomlást.
A virágzás előtti, bimbós állapotban alászántott növények hatása kedvezőbb, mint a virágzás utániaké. Az elvénült növény sok lignint, rostot tartalmaz, amelyek nehezebben bomlanak le. A zöldtrágya szerves anyaga sokkal könnyebben bomlik el, ezért hatása a talajban rövidebb ideig tart (1-2 év) mint az istállótrágyáé (3-4 év).
A zöldtrágyák pozitív tulajdonságai ellenére csak abban az esetben számolhatunk azok szervestrágyázást részben pótló hatásával, ha sűrűbben iktatjuk a vetésforgóba, megfelelő többlet műtrágyával egészítjük ki, továbbá ha pillangós növények is beillesztésre kerülnek.
Összefoglalva
A zöldtrágya növénnyel szemben támasztott elvárások az alábbiakban foglalhatók össze: lágyszárú növény; rövid tenyészidejű; igénytelen; csírázásához és kezdeti fejlődéséhez mérséklet vízigényű; gyors növekedésű; dúsan és mélyen gyökerező; aránylag nagy zöld tömeget adó, a talajfelszínt jól takaró; előnyösek a nitrogéngyűjtők; jó tápanyagfeltáró képességű; betegségeknek, kártevőknek ne legyen köztesgazdája vegetatív fejlődése idején; a vetőmag olcsó legyen, könnyen megtermeszthető, kis mennyiség is legyen elegendő.
Zöldtrágyázással a talajtermékenység javításáért
Ami a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugati országok növénytermesztési és talajművelési gyakorlatában már jól bevált – és támogatott – gyakorlat, az egyelőre hazánkban óvatos próbálkozás. A zöldtrágyázást a klimatikus és termőhelyi sajátosságok különbözősége miatt természetesen nem lehet mindenütt azonos módon végezni, ezért adaptálni kell a helyi viszonyokra. Emellett tudatosulnia kell, hogy jótékony, talajtermékenység-javító hatását komplexen érdemes vizsgálni. A növénytermesztés hatékonysága és munkaszervezése szempontjából kétségtelenül új gyakorlatról van szó, amelynek költségei talán az utóbbi időben különösen tőkeszegény nyárvégi időszakban jelentkeznek. Ha azonban nem ötletszerűen, hanem tudatosan megtervezve számolunk a zöldtrágyázással, és szakmai szempontból is komolyan vesszük, akkor csekély költségtöbblettel megvalósítható. Hatása pedig igazolja, hogy a talajok termékenységének fenntartása szempontjából egy kiváló befektetésről van szó. Több mint remény, hogy az évek óta halmozódó kedvező tapasztalatok hatására Magyarországon is gyakorlat lesz. Annál is inkább, mert a „Helyes gazdálkodási gyakorlat” sok új alkalmazást követel meg a termelőktől a szántóföldi növénytermesztésben. A talajok termőképességének fenntartása, a vetésváltásra vonatkozó szabályok betartása, a talajok szervesanyag-tartalmának szinten tartása vagy növelése, a jó talajszerkezetről való gondoskodás (mint az előzőekben is olvasható) mind megoldható a zöldtrágyanövényekkel. Számolni kell velük a művelés minimális szintjének megtartása terén és a gazdaság területeinek rendben tartása érdekében is. Amennyiben a termelők nem tesznek meg igazolhatóan mindent e szempontok szerint, úgy számíthatnak arra, hogy bizonyos támogatási összegektől elesnek.
Az induló zöldtrágya programhoz ajánlott növények
| Mustár | Olajretek | Facélia | Pohánka | Tak. repce | |
| Optimális vetésidő | aug.-szept. | augusztus | júl.20.-aug.31. | jún.-aug. | aug.15- aug.30. |
| Vegetációs idő vége/leszántás | nov.15. | nov.15. | nov.15. | nov.15. | áttelelhet |
| Vetőmagnorma kg/ha) | 15-20 | 20-25 | 10-12 | 50-60 | 10-15 |
| Zöldhozam (t/ha) | 25-35 | 30-50 | 20-25 | 20-25 | 35-45 |
| Gyökértömeg(t/ha) | 10-15 | 12-20 | 10-12 | 10-12 | 15-20 |
| Gyökérzóna mélysége (cm) | 50-70 | 60-100 | 40-60 | 40-50 | 80-100 |
| Nitrát-N visszatartás (kg/ha) | 100-130 | 100-130 | 70-100 | 60-80 | 100-130 |
| SZ.a. vegetáció/gyökér(t/ha) | 3,0/1,5 | 3,5/1,5 | 2,8/1,2 | 2,6/1,0 | 3,0/1,5 |
| Megvilágítás hossza/befolyása | rövid | rövid | semleges | semleges | semleges |
Az egyes növényekről technológia leírást olvashat Ön is, ha visszalépve a nyári vetőmagvak fontosabb adatait tükröző táblázatra, az egyes növényekre kattint. A „természetesen, gazdaságosan” állítás maximálisan teljesülhet, ha meggyőződéssel és igényes szakmai hozzáállással zöldtrágyázunk, s mindezt valóban a talajtermékenység fenntartása érdekében tesszük.
Az összeállítás Fehér Benjámin munkája
Amennyiben további részletekre kíváncsi a témában, itt további cikkeket, tanulmányokat olvashat:
A zöldtrágyázás talajállapotra és utóveteményre gyakorolt hatásainak vizsgálata
Fővetésű zöldtrágyanövények tápanyagfeltáró képességének vizsgálata
Talajvédelem és a termékenység fokozása zöldtrágyázással: első és második rész
A talajtömördés okairól és megszüntetésének lehetőségeiről pedig ide kattintva olvashat további információkat.